Ezúttal egy rendhagyó írással jelentkezünk.

Valljuk be, ez a bezártság mindenkit kikészít. Ha a gazdasági és politikai vonzatát számításba sem vesszük, akkor is marad nekünk a szorongás, depresszió és unalom.
Akik az elején még pozitívak voltak és úgy fogták az egészet, mint egy kiváló lehetőséget a fejlődésre és kikapcsolódásra, azok is megunták már a pinterest-receptek elkészítését és kihízták a jóga nadrágjukat.

Nem véletlen, hogy a világot jelenleg egy bezárt állatok, és bezárásra ítélt tartóik krimi-története képes csak valamelyest a felszínen tartani. Ha nem is osztjuk mindenben Joe Exotic nézeteit, abban mindannyian egyetérthetünk vele, hogy “ebből soha nem épülünk fel anyagilag”. A szituáció valahogyan mégis élhető egyelőre, de ez leginkább modern világunk fejlettségének és kényelmének köszönhető. Gondoljunk bele, mi lett volna, ha ez a karantén nem most, hanem mondjuk 30 évvel ezelőtt történik…?

Először is konstatáljuk, hogy a 30 évvel ezelőtt kifejezés már nem a 70-es, de még csak nem is a 80-as éveket jelenti, hanem bizony a 90-eseket. A világ szép, a nap süt, az ózon még jobbára a helyén, az emberek kedvesek és segítőkészek egymással és minden csakúgy rendben van. Legalábbis ezzel az idillel szoktak hivatkozni a múltra a “régen minden jobb volt” nagykövetei.

Szóval a 90-es évek eleje van, a Szomszédokban épp Vágási Feri próbál megakadályozni egy újabb telepi gazfickót abban, hogy elkösse Taki bácsi Ladáját, amikor megszakítva az adást Bay Éva ismerteti a világjárványt és bejelenti a kijárási tilalmat. Sokaknál már itt repül a kamu-puma papucs az Orion TV felé, mert mi az, hogy valaki meg akarja nekünk szabni hova mehetünk és hova nem? “Ez már nem az a rendszer” jeligével. De a többség azért megérti, és mivel majdnem mindenkinek van hétvégi telke, Budapest félig kiürül. A pánik-vásárlás során a liszt és a wc-papír mellé zsákszám kerülnek be a löncshús konzervek, kisgyerekes családoknál pedig a Duna-kavics és a Lotto csoki tölti ki a csomagtartóban maradt aprócska lyukakat. 

Ezután pedig kezdetét veszi a bezártság.
Home-officet csak munkanélküliek, filozófusok, kis logisztikával esetleg böllérek tudnak vállalni. A lelkes nagymamák azonnal nekiállnak maszkokat horgolni az egész családnak (köszi, Nagyi!) a Papák pedig a sterilizálási folyamat részeként a valaha volt legmagasabb alkoholtartalmú pálinkát főzik le! 

A nélkülözhetetlen réteget az egészségügyben és kereskedelemben dolgozók mellett a Telefon-szerelők képzik! Bizony, a Westel-részvényesek nagyot szakítanak a dolgon (fel is merül egy konteó, miszerint ők szabadították rá a világra ezt az egész járványt, hogy ezzel telekommunikációs monopóliumot hozzanak létre). Mindenki, akinek kis pénze is maradt, azonnal vezetékes telefont szereltet föl, hiszen ez az EGYETLEN módja annak, hogy szeretteiről hallhasson. A telefon szerelőket hősként emlegetik és a érintkezés-mentesség ellenére, azért mindenhol megkínálják egy kávéval meg egy pár frissen sült hókiflivel.

A Taxi-diszpécserek könnyen váltanak a tudakozóhoz, ahol viszont égnek a vonalak. Mindenki tudni akarja aznap hányan betegedtek meg, mik a tünetei a járványnak vagy, hogy melyik Julius Meinlben lehet még szalicilt kapni. A sztárszakma pedig egyértelműen a TÉKÁS. Mert miután újraolvastuk a meglévő könyveinket (újat pedig online rendelés híján nem szerezhetünk), lejátszottunk minden römi, svindli és zsír partit, egy másfél órás film, ami elcsendesíti az egész családot, felér egy megváltással. Szóval a TÉKA nagyobb szerepet kap, mint valaha, sorok kígyóznak előttük. A nők TÉKÁS férfiakról álmodnak, a TÉKÁS férfiak pedig már semmiről, mert minden álmuk teljesült. A filmkölcsönzésnek saját politikája lesz és mivel korlátozott a VHS-kazetták száma csak a sógor-koma-jóbaráthoz tudnak eljutni az olyan filmek, mint a Remény Rabjai vagy a Forrest Gump. Bele sem merünk gondolni mit kell ahhoz tenni ahhoz, hogy valaki megnézhesse a Ponyvaregényt…
A többségnek a Bud Spencer és a Kung-Fu filmek jutnak el, mely utóbbi nem kívánt inspirációként szolgál az unatkozó gyerekeknek és az egyre frusztráltabb családfőknek… De a TÉKÁS exének például már csak a Showgirls, vagy a George Clooney-féle Batman jut.

Minden más esetben pedig ott a TV-adás. Ami azért a maga nemében nem is lenne olyan rossz, Anya nézheti az Izaurát, a srácok az MTV-n Prodigyt hallgathattak…volna, ha nem egy darab TV lett volna az egész házban, aminek, ha az irányítóját megpróbálta ellopni egy szemfülesebb gyerek, míg apuka aludt, akkor már repült is a jól ismert kamu-puma papucs! Az egyetlen műsor, amit az egész család szívesen nézett volna, lemondásra került, hiszen a Játék határok nélkül nem egyeztethető össze a lezárt határokkal és a social-distancinggel. A híradó után a legnagyobb nézettséggel természetesen a Vészhelyzet bír, az egész ország egy emberként várja mit mond ma Green doki, hátha okosabbak leszünk tőle járványügyileg. Az egyetlen kütyü, amit a gyerek nyomkodni tud az a Tetris, a lányok pedig egy lakattal ellátott Emlékkönyv nevű appba blogolnak.

A fodrász miatt senki nem aggódik, hiszen minden háznál van egy. Anyának hívják, ingyen dolgozik, ami munkái minőségében is megmutatkozik. Ő maga hiányolja kicsit a rendszeres dauerozást, de úgy van vele, hogy minek is, senki sem fogja látni, hiszen úgysem készül kép!

Mindent összevetve tehát van minek örülnünk. Még most is. Még így is!  A modernizáció, a virtuális világ -és annak hozadékai- egy kétélű fegyver. Meg kell tanulnunk használni és együtt élni vele, és bár szidhatjuk, de ebben a helyzetben nem lehetünk elég hálásak érte, mert ez tart minket vissza az összeomlástól. 

Viszont, amikor vége lesz meg kell tanulnunk letenni ezt a fegyvert, és csak akkor használni, amikor valóban szükség van. Aztán pedig vissza kell térnünk a való világba. Egy olyan világba, ami már nem lesz többé ugyanolyan…

Szerzőnktől

Kép: 24.hu, Femina, Múlt-kor, ER-Fandom

664 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

    XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>