A Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia 2024-től végképp száműzi a szakmai szempontokat az Oscar-gáláról, a jövőben kizárólag propagandafilmek nyerhetik a legjobb filmnek (Best Picture) járó, komoly tradíciókra visszatekintő díjat. A továbbiakban egy véleménycikk következik, melynek tartalma nem feltétlen egyezik meg a Cinemazing szerkesztőségének általános álláspontjával.

Az új szabályozás értelmében a következő  felsorolásból legalább két kritériumnak kell megfelelni (egyet a színészekre és egyet a stábra vonakoztatva):

  • Legalább egy főszereplőnek vagy fontosabb mellékszereplőnek valamilyen faji vagy etnikai kisebbségből kell származnia.
  • a mellék- és kisebb szerepek 30%-át valamely két alulprezentált csoportból kell betölteni (“alulprezentált” kisebbségnek írják a nőket, a faji vagy etnikai csoportokat, az LMBTQ-embereket, valamint a fogyatékossággal élő személyeket).
  • A történetnek vagy a központi témának az alulprezentált kisebbségek egyikéről kell szólnia.
  • A legfontosabb feladatkörök (pl. rendező, forgatókönyvíró, vágó, operatőr, zeneszerző, producer, díszlettervező, stb.) közül minimum kettőt alulprezentált kisebbségből kell betölteni, egyet pedig faji vagy etnikaiból.
  • Hat egyéb pozíció stábtagjának valamelyik faji/etnikai kisebbségből kell származnia (kivétel a produkciós asszisztens).
  • A stáb min. 30%-ának alulprezentált csoportokból kell jönnie.

A jövőben tehát a legjobb filmnek járó díjat már elméletileg sem a legjobb film kapja, ennek akadálya a továbbiakban nem csupán a rossz ízlés, hanem a fenti – legrosszabb szovjet időkre emlékeztető – rendelkezés. Ha egy rendező hiteles filmet kíván készíteni egy Ken Kesey regényből (aminek szereplői történetesen fehérek), ahogy Milos Forman tette azt 1975-ben (Száll a kakukk fészkére), és a filmből minden idők egyik legfontosabb mozgóképes alkotása válik, akkor sem választhatják meg az adott év legjobb filmjének.

A Keresztapa

Hadd fogalmazzak meg egy nagyon egyszerű tételmondatot, aminek vitán felül kéne állnia minden kultúrember számára: a művészet lényege az alkotói szabadság. Jómagam még pár évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy 2020-ban szót kell emelnem ennek kapcsán. Valahogy mégis eljutottunk idáig, ijesztő és rendkívül veszélyes tendencia, ami a kultúra alapjait rázza meg.

Vegyünk néhány filmet (a teljesség legkisebb igénye nélkül) az elmúlt évtizedekből, melyeknek alapvető jelentősége volt Hollywood történetében, és amiket kizárnának a versenyből, ha a jövőben készülnének el:

  • A Keresztapa (1972)
  • Száll a Kakukk fészkére (1975)
  • Annie Hall (1977)
  • Átlagemberek (1980)
  • Tűzszekerek (1981)
  • Amadeus (1984)
  • Esőember (1988)
  • Forrest Gump (1994)
  • Amerikai szépség (1999)
  • Millió dolláros bébi (2004)

Az igazán nagy probléma persze nem az, hogy az ilyen és ehhez hasonló remekművek nem lesznek többé díjazva a kétes értékű Oscar gálán, hanem, hogy ennek hatására egyre kevésbé fognak elkészülni. A várhatóan rendkívül káros (az állítólagos célkitűzésekkel teljesen ellentétes) társadalmi hatásokról nem is beszélve.

Millió dolláros bébi

Miben bízhatunk mégis? Bár a korábbiaknál felfoghatatlanul nagyobb szembeszéllel kell haladniuk az erre érdemeseknek, mégis úgy gondolom, hogy szükségképpen meg fognak jelenni az új Monty Pythonok, előbb utóbb független filmesek sora fogja elkészíteni eredeti alkotásait, melyek minden kétséget kizáróan messze meg fogják haladni a propagandaipar termékeit színvonalban. A South Parknak is bőven szolgáltat majd témát a következő évadokra ez a téboly. Kíváncsian várom a fejleményeket, addig is aggod szemünket Los Angelesre vessük!

„Művészettel foglalkozni kockázat. Mindig az volt, és az is marad.”

Heinrich Böll

Képek: Port.hu

 

685 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>