Steven Soderberghnek immáron a második filmje debütál a Netflixen, a The Laundromat viszont sajnos egy kiválóan elkészített, remekül fényképezett, szuper színészek által eljátszott, ám bántóan üres stíluskavalkád lett. Spoilermentes kritika.

A film történetét igen nehéz néhány mondatban összefoglalni. Láthatjuk, hogy a különböző, bonyolult pénzügyi folyamatok hogyan befolyásolják egy átlagember életét. Az események láncolatát pedig katalizátorként az offshore irodák, kifejezetten a Mossack Fonseca nevű vállalat irányítja. Az alapötlet még működőképes is lehetne, sok műalkotás próbálkozott már a különböző tragédiák, botrányok emberarcúvá tételével, viszont az ilyen strukturájú filmeknél nagyon fontos, hogy legyen egy összekötő elem, amely megteremti a kohéziót az egyes történetszálak között. Ezt a célt szolgálná Gary Oldman és Antonio Banderas párosa, azonban hiába lubickol a két színész a sztárügyvédek szerepében, jeleneteik mégis erőltettetek. Kicsit az az ember érzése, hogy Soderbergh itt nagyon próbált hajazni Adam McKay „A Nagy Dobás” című filmjére. Utóbbi alkotás azonban forradalminak hatott azzal, hogy a különböző, az igen összetett gazdasági folyamatokat megpróbálta közérthetően, és szórakoztatóan elmagyarázni. A „Pénzmosó” is próbál élni ezzel az eszközzel, ám közel sem olyan laza, közel sem annyira természetes ez a mozi, mint a nagy előd.

Gary Oldman és Antonio Banderas a The Laundromat című filmben

A film emellett szerkezetileg is szétesik, a remek alapozást, egy zavaros utolsó harmad követi. Fel is vetődött bennem a kérdés, hogy ez az ügy, ebben a formában vajon adaptálható-e filmként? Meggyőződésem, hogy ez a sztori sorozatként jobban működött volna.

Azonban nem szeretnék igazságtalan lenni, a továbbiakban igyekszem kitérni a film pozitívumaira is. Egyrészt, ahogy arra korábban is utaltam, a színészek mind kiválóak, a showt mégis Gary Oldman és az ő teljesen valószínűtlen német akcentusa viszi el, ezért is ajánlom a film megtekintését eredeti nyelven. Emellett az alkotás bár sok komplikált fogalmat, folyamatot mutat be, mégis végig tökéletesen érthető a laikus néző számára is. Remek volt még a vágás, a snittek lendületesen és gyorsan váltják egymást.

A film megtekintése után leginkább a kihagyott lehetőséget sajnáltam. Adott volt egy remek szereplőgárda, egy érdekes történet, egy díjnyertes alapanyag, a kirakós darabjai azonban mégsem álltak össze. A Pénzmosó egy sokszor zavaros, és csak helyenként szórakoztató stílusgyakorlat lett, mely bizony lefelé lóg ki Sodebergh munkásságából.

Értékelés:5/10

Vigh Martin

742 megtekintés.

Megosztás:

2 comments

  1. Nekem nagyon tetszett a film. Egyáltalán nem a film „összecsapottsága” miatt lett hiányérzetem. Sőt.. szerintem egy kicsit ez is volt a cél, hogy rájöjjünk, ennek a történetnek még nagyon nincs vége, folytatódik, mert nincs rendes igazságszolgáltatás a való életben.. és mert az igazán gazdagok mindent is megtehetnek.
    Az összes kritikában azt írják, hogy túl keveset mutat 1-1 történetből. Szerintem pont jó így, ahogy van. Vagy ilyenkor Happy Endre várnak az emberek? De hisz az a valóságban sincs, ha korrupcióról van szó. Az az érzésem, hogy senkinek nem sikerült megérteni a tanulságot.

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>