Biztosan ti is sokszor gondolkodtatok már néhány film esetében arról, hogy hogyan készült a felirat, esetleg a szinkron. Azt tapasztaltuk, hogy sok kérdés és tévhit fogalmazódik meg ezzel a témával kapcsolatban, a kételyeket Csabai Andrással igyekeztük eloszlatni.

Kezdjük rögtön a legelején, hogy lesz valakiből fordító, illetve te magad hogyan kerültél kapcsolatba a szakmával?

Úgy gondolom, szeretni kell a nyelvet, a nyelvtanulást, az sem mindegy milyen módon adják ezt át az embernek, játékosan, fiatal kortól kezdve, vagy erőltetve. Nyilván ugye az sohasem jó. Én már óvodás koromtól kezdve angolt tanultam, aztán ez így valahogy végig kísért az évek alatt. Mindig is inkább humán beállítottságú voltam, mint reál. Azért itt az elején leszögeznék egy dolgot nagyon gyorsan: Nem vagyok egy Speier Dávid, Tóth Tamás, Gáspár Bence vagy Heltai Olga- nagyon sok rendkívül jó fordító van hazánkban még, ez a lista a teljesség igénye nélkül íródott-, ha frappáns nyelvi megoldásokról van szó, csak szeretnék az ő szintjükön lenni, igyekszem figyelni a munkáikat, és el-ellesni tőlük dolgokat, több-kevesebb sikerrel. És ez igaz a többi magyar netflixes fordítóra is, rengeteg jó felirat készül, szerintem, jó fordítókban nem szenvedünk hiányt!

Hogyan kerültem kapcsolatba a fordítással? Ezt kezdjük a legelején.
Már gyerekkoromban is érdekeltek a filmek és a mesék, elég sok időt töltöttem el a Cartoon Network előtt gubbasztva, olyan, talán mára már klasszikusnak mondható mesék társaságában, mint a Tom és Jerry, Dexter Laboratóriuma, Bátor, a Gyáva Kutya, vagy a Johnny Bravo. Nyilván sokat nem értettem belőlük, de megszerettették velem a nyelvet, és ez végig kitartott általános és középiskolában is. Egyetemre is konkrétan nyelvszakot választva mentem, bár nem volt konkrét elképzelésem, hogy én most sorozatokat, filmeket szeretnék feliratozni, esetleg hangalámondást, vagy szinkront írni.

Filmeket akkor még csak és kizárólag szinkronnal néztem, ami nagyon megmaradt bennem, az a Forrest Gump, rongyosra néztem VHS-en, szerintem az egyik legzseniálisabb film, ami létezik. Teltek-múltak az évek, és olyan 2006 körül beindult a hazai sorozatos közösség, ugye akkoriban indult a Sorozatjunkie blog is, mint sokan mások, először onnan tájékozódtam. Az első sorozat amit láttam, a Dexter volt, és azonnal berántott a dolog, egyre több sorozatot próbáltam követni hetiben, bár nem számítok „junkienak” szerintem, mert ilyen körökben a heti 9 sorozat követése szerintem amatőr szint. Vártam én is mikor jönnek ki a feliratok, a Dexter esetében elkoptattam pár F5 billentyűt, annyiszor frissítgettem a fordító oldalát. Örültem, hogy van aki megcsinálja, teljesen önzetlenül, azért, hogy mások szórakozhassanak, és magyarul élvezhessék.

Teltek múltak az évek, aztán jött a „Suits”, igazából az volt a fordulópont az életemben, ha fogalmazhatok így, arra kegyetlenül ráfüggtem, imádtam minden percét. 2015-ben, az ötödik évadnál leadták a sorozat fordítását, mi pedig csak vártuk, vártuk és vártuk a feliratot, ha jól emlékszem, körülbelül két hétig semmi nem történt, akkor eszembe jutott, ahelyett, hogy nézek, mint hal a szatyorban, és várom, hogy mozduljon a történet, én bizony feliratot fogok csinálni hozzá.

Semmit nem tudtam a technikai részről, tényleg csak annyit, hogyan kell letölteni, és átnevezni a feliratfájlt, hogy megjelenjen a sorozat vagy film alatt. El is kezdtem írni jegyzettömbben a szöveget, nem figyelve a karakter/ másodpercre, a mondatok hosszára, az bennem volt, hogy tömörebben kellene átadni, de akkor még ez se ment. Nehezen ment, nyögvenyelősen iszonyú hosszúnak éreztem az egész procedúrát, de élveztem. Aztán amikor kész lettem, rászabadítottam az Internetre, meghagytam a végén az email címem, mondván, ha annyira bűn rossz lett az egész, ott lehet engem virtuálisan szidalmazni.

Kissé féltem is, mert nagyon igyekeztem egyébként, hogy legalább picit is elfogadható munkát adjak már ki a kezemből. Aztán jöttek sorra a levelek, hogy folytassam, csináljam, nagyon jól esett, hogy bíztattak. Majd úgy a harmadik résztől kezdtem ellesni a „szakmaibb” dolgokat, rendkívül jó a feliratos közösség is, nagyon segítőkész, tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni róluk, minden felmerülő kérdésemre válaszoltak. Közben előkerült egy feliratozó program is, igyekeztem kiismerni, hogy minél jobb minőségű feliratokkal szórakoztathassam a sorozatrajongó közösséget. Az évad első 10 részét egyedül csináltam, aztán betársultak hozzám, szó se róla, nagyon nagy segítség volt. Elkezdtem filmeket is csinálni, és közben unokatestvérem szólt, hogy lenne szinkrondramaturg munkalehetőség. Sajnos akkor nem válaszoltak a levelemre, de ezen az ötleten felbuzdulva kérdeztem meg a többi hobbi feliratost, és ők a megfelelő helyekre irányítottak, én pedig megszámlálhatatlanul lőttem kifelé a kibertérbe a leveleket, és így kaptam próbamunkát az egyik legnagyobb stúdiónál. Rettentően izgultam, hogy fog sikerülni, pulzusom az egekben szárnyalt, úgy éreztem magam, mint az átlag valóságshow szereplő a CERN-ben.

Aztán kiderült, hogy nem sikerült rosszul, persze formai hibáim voltak, de azokon lehet csiszolni, így kerültem az egyik legnagyobb szinkronstúdióhoz. Igazából először volt választási lehetőségem, hogy mit szeretnék csinálni, filmeket, vagy dokumentumfilmeket. Mivel nem éreztem magamban elég „bátorságot” a szinkronhoz, így utóbbi mellett tettem le a voksomat. Ott, akár a filmfordításnál, „szkriptből” dolgoztunk, tehát megvolt adva az angol szöveg, ki mikor mit beszél, van egy sablon, és abba kellett beleírni a beszélő nevét, az időkódokat, és persze magát a fordítást. Ez mind Microsoft Wordben ment egyébként. Kaptunk egy szép, 47 pontos fordítási segédletet is. Az egész úgy nézett ki, hogy választhattál, mit akarsz fordítani, volt 2-3 dokumentumfilm, és te választottad ki, melyiket szeretted volna megcsinálni. Elküldték, és az első feladat mindig az volt, hogy ki kellett jegyzetelni a szereplők nevét, nemét, megsaccolni a korát, ezt összeszedni a szereplőlistára, aztán kiejtési listát is írni a szavakról, egyet ABC szerint, egyet pedig időrendi sorrendben. Aztán jött a tényleges fordítás, itt arra is figyelni kellett, hogy a beszédmódokat különféle betűtípusokkal kell jelölni, ezzel is megkönnyítve a szinkronszínész munkáját, hisz ő ott a felvételen találkozik először a szövegeddel, tehát „blattol”. Példának okáért, ha a narrátor beszélt, az ő szövegét kövéríteni kellett. Természetesen nagyon fontos hangsúlyt kell fektetni arra, hogy szépen, magyarosan fordítsunk, fogalmazzunk, és az beleférjen egy kb. 20-25 másodperces „időkeretbe” ennyit tud egyszerre elmondani egy szinkronszínész. A dokumentumfilmeknél megkapunk előre egy évadot, és azt csináljuk. Úgy tudom, filmeknél, (mivel film szinkront még nem írtam,) sokszor csak szó szerint a száját látják a szereplőknek, nagyon vigyáznak a külföldi nagy stúdiók arra, hogy semmiféle szivárgás ne legyen. Igazából főleg az elején, volt, hogy akár egy hetet is igénybe vett egy dokumentumfilm lefordítása, nagyon bele kellett szokni.

Mozifilmről nem tudok nyilatkozni, lévén azt még nem fordítottam, mármint szinkront még nem írtam hozzájuk, bár tervben van egyszer, ha eljutok arra a szintre, de netflixes film feliratot csináltam már. Bevallom, én a „pepecselősebb” táborba tartozom, és még így is van, hogy nem vagyok megelégedve dolgokkal a szövegben, de ugye túlgondolni sem jó. Olyan 3-4 nap körülbelül nekem egy film lefordítása. A munkálatok alatt látjuk a teljes filmet, (már ha Netflix filmről van szó) vagy sorozatot, amit le kell fordítani, ez dokumentumfilmek esetében is így van, elengedhetetlen, hogy legyen kép, lássuk is, ne csak halljuk a kontextust. Egyébként én az ingyenes „Subtitle Edit” nevű programra esküszöm, számomra azt a legátláthatóbb, azt volt a „legkönnyebb” megtanulnom, a „hullámforma” opció különösen hasznos, hisz pontosan látom, hol kezdődik a mondanivaló, és hol ér véget jobban, mint a „Subtitle Workshop” de most ismerkedem professzionális programokkal is, mint például az EZ Titles. Egyelőre kicsit olyan, mintha Győzikét beültették volna a Nagy Hadronütköztetőbe, de majdcsak kitapasztalgatom, aztán eldöntöm, érdemes-e megvenni. (No offense Gáspár Úr!)

Te magad melyik táborba tartozol? Számodra a szöveghűség- vagy a tartalom teljes visszaadása a fontos?

Jó kérdés. Talán a tartalom teljes visszaadását mondanám. Egy dokumentumfilmnél szerintem fontos, hogy minél pontosabban visszaadjuk a mondandót, ott nem nagyon tudja az ember kikerülni a dolgokat, még ha meg is van adva, hogy hány másodperc lehet egy megszólalás. Mivel itt az ismeretek átadása a legfontosabb, ezért én igyekeztem mindent úgy fordítani, ahogy az ott le volt írva. Természetesen ezt feliratban nem lehet úgy megoldani, ott muszáj vagy tömöríteni, és „értelmet” fordítani.

Milyen szövegrészletek fordítása okozza a legnagyobb nehézséget( gondolok itt például az angolul rímelő szövegekre)?

Ahogy kérdésedben is benne volt, pontosan az angolul rímelő szövegekkel lehet a legjobban elbabrálni. De kezdjük kissé messzebbről a dolgot. Az Archibald’s Next Big Thing című netflixes mese feliratának készítése közben kellett rájönnöm, hogy bizony messze vagyok Romhányi József rímeinek géniuszától, mint Makó Jeruzsálemtől. És itt tisztázzunk akkor egy nagyon fontos dolgot, amit az oldalatokon is sokszor láttam felmerülni, ezt egy két fordító le is írta már a nagyközönségnek: Ez a „miért nem hasonlít a felirat a szinkronra, miért nem az van kiírva pontosan, amit mondanak?” Ugye van egy szabályrendszer a Netflixnél, ebben benne foglaltatik az olvasási sebesség, amit ők kísérleteztek ki, ne kérdezzétek, nem tudom, hogy ennek mi a menete. A lényeg, hogy felnőtt filmek esetében ez 17 karakter/ másodperc, – azaz CPS ,- (igen, szóközökkel együtt) gyermekműsorok esetén pedig 13 karakter. Nos, az angol szerkezetileg, felépítésileg eltér szeretett anyanyelvünktől nyilván, ahány film és sorozat, annyi időzítés, és beszéd gyorsaság van, és azért ebben a mesében sokszor 22-25 CPS-es mondatok voltak, gyorsan elhadarva, Oké, néhol csalhatunk kb 30%-ot, de ez sem sok, ezt nagyon ritkán tehetjük meg. Mivel még soha nem fordítottam mesét, nem gondoltam volna, hogy ez lesz életem egyik legnehezebb munkája. Nem szégyellem: volt, hogy napokat, éjszakákat ültem és agyaltam, hogy lehetne a legjobb visszaadni a mondandót frappánsan, a dalok szövegeit úgy, hogy az esetleg ne csak beleférjen a feliratba, hanem rímeljen is. Aztán majd a nézők eldöntik, sikerült-e vagy sem, remélem azért olyan nagy leiterjakabokat nem sikerült összehoznom! Ott muszáj vagy átfogalmazni a mondandót sokszor, hogy beleférjen abba a „keretbe,” ami adott. Szóval ezt mondanám leginkább, ezeket a kis dalokat, amik próbára tettek engem.

Ha helyesek az információm, akkor szinkrondramaturgként is dolgozol? Elmagyaráznád pontosan, hogy mi a feladatod ebben a munkakörben?

Szinkrondramaturgként dolgoztam, a Discoverynek és az Investigation Discoverynek fordítottam dokumentumfilmeket. Ugye a szinkrondramaturg ír hangalámondást, és mozifilmeknek a szinkronját is. „Élőben a Frontvonalról”, és a „Pandora Szelencéje: A gonosz elszabadul” című bűnügyi dokumentumfilm sorozatoknak, írtam példának okáért a magyar szövegét. Ennek a menetét leírtam. Igazából ez lehet a „kapuja” a filmszinkron- írásának. Mármint, meg kell írni jó pár ilyen hangalámondást, hogy ráérezzen az ember. Nem tudom, más szakmabeli hogy van ezzel, de szerintem ez nem könnyű. Ott is ott van a szabályrendszer, jó „ritmusérzék” kell hozzá, érezni kell mennyit tud elmondani egy színész adott idő alatt. Igen sok a vita (de rossz ez, hogy minden két részre van szakítva…) a szinkron vs. felirat témában. Hála az égnek, hogy a streaming szolgáltatóknál megvan a választás szabadsága. Nem akarok egyik vagy másik oldal mellett sem állást foglalni, hisz meg tudom érteni mindkettőt, így hogy az érem mindkét oldalán voltam. Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy baromira nem könnyű megírni és elkészíteni egy JÓ szinkront. Erről a „nagyokat” kellene megkérdezni, de amennyire én beleláttam a dolgokba, a hangalámondáson keresztül, ez nem az a kenjük be sárral, „jóvanazúgy” szint. Szerintem, ha a szinkront ellenzők belekóstolnának legalább a hangalámondásba, enyhülne a véleményük a dologról. És persze az is óriási nagy tény, hogy felirattal nagyon sokat lehet tanulni a nyelvből. De megint ott vannak azok, akik nem szeretnek lemaradni a dolgokról, esetleg nem tudnak olyan gyorsan olvasni, összetett dolog ez. Szerintem kiemelkedően jó szinkronjaink vannak, én csupán ezt a nagyon erős, azonnali elutasítást nem értem sok esetben. De mindenki persze úgy nézi ahogy akarja, és ez a lényeg, lehet választani.

Ahogy látom, a hivatásos feliratok mellett az online térben is elérhető vagy több sorozat fordítójaként. Mennyire van átjárás a hivatásos- és a hobbi fordítók között?

Ahogy írtam, én is a hobbi szcénából érkeztem, nagyon is van átjárás. Ugye egy nagyon ismert példa Szigony, aki hobbifordítóból lett szinkrondramaturg, majd (ha információim nem csalnak, de ebben nem vagyok teljesen biztos, talán ma már játékprogramokat is ő fordít a Sonynak.) Sok fordító érzi úgy egy bizonyos elkészített feliratmennyiség után, hogy elég tapasztalatot szerzett, és megpróbálkozik hivatalosan is a munkával. Mert szereti csinálni, és ez látszik is. Például „Cassone” feliratával is néztem meg filmet Netflixen, mondanom sem kell, hogy hibátlan volt, de ő is nagy „öregje” már a szakmának. Ami nagyon fontos: Elképesztő segítőkészek a hobbi szcénában az emberek. Itt engedjetek meg egy kis reklámot. Engem például a Subirat.net karolt fel, gondolom nagyon sokan ismerik „Verkét” aki többek között a „The 100” fordításairól is ismert, de ő is megannyi film, játék feliratának elkészítésében részt vett, segítkezett, de említhetném Cypersubs-t is. Bármi gondom volt, segítettek, és ez a többi oldalnál is így van, vállalnak mentorálást is, segítik a kezdőket útmutatásokkal, tanácsokkal. Szóval tényleg egy igazi pozitív közösség, legalább is én így tapasztaltam.

Van egy kérdés, amelyet talán mindenki fel szeretne tenni, ez pedig a filmcímekkel kapcsolatos. Minek köszönhető, hogy ennyi kifejezetten furcsa magyar filmcím van, egyáltalán a forgalmazók mennyire adnak szabad kezet a fordítóknak e téren?

Igen, a filmcímek. Itt is óriási az elégedetlenkedés. Amit el tudok mondani például Netflix esetében: a címeket közvetlenül a Netflixtől és más megrendelőktől kapják a stúdiók. Vannak félrefordítások? Persze. Mert a lényeg az, hogy a nézőt bevonzzák a mozikba ezekkel a címekkel, totális marketing az egész. Mi az, amire felfigyel az átlag mozirajongó, még ha hülyén is hangzik? Ha fel tudják kelteni az érdeklődését az embernek a címmel, legyen az jó vagy rossz, már nyert ügy. És mit mondtam, a forgalmazó szól ebbe bele igen nagy részt. Én egyik netflixes munkámnak, vagy dokumentumfilm fordításnak sem adtam címet, mind készen érkezett. Ez van, szerintem ezen kár is felháborodni, sok lista készült már rossz és jó filmcímekről, voltak beszédesek, és kevésbé beszédesek, az látszik, hogy a fordítók próbálkoznak, itt az számít inkább, mit fogad el a forgalmazó…

Ha jól láttam, a Netlfixszel is dolgoztál már. Velük milyen volt a munkakapcsolat, illetve hogyan jött a lehetőség?

A Netflixszel nem, hanem egy nagy stúdión keresztül dolgozok kvázi velük. Egyébként itt jegyezném meg, hogy nem csak itthoni stúdióknak, hanem külföldieknek is írtam régebben munkával kapcsolatban, mármint akik kerestek fordítókat, és egy kettő kivételével mind teljesen korrekt, segítőkész, emberekkel van tele. Sokat számít ez nagyon, hála az istennek ezzel itthon nincs gond, óriási türelemmel állnak hozzád, bármikor segítenek, elmondják a véleményüket, ha valami nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, hisz én is hibáztam már, és remélem egyre kevesebbet fogok, de mindig arra törekednek ők is, hogy a lehető legjobb munkát adjuk ki a kezeink közül.

Végezetül két személyesebb jellegű kérdés. Szabadidődben milyen filmeket nézel szívesen, illetve az eddigi munkáid közül mit emelnél ki?

Christopher Nolan filmjeit nagyon szeretem, nálam ő mindegy mit csinál, annyira mesterien műveli a szakmát, hogy arra nem nagyon tudok szavakat. A teljesség igénye nélkül: Mementó, Eredet, Sötét Lovag trilógia, Csillagok Között, A Tökéletes Trükk, igazából mindegy, tőle bármit megnézek.

Szeretem még Wachowskiék filmjeit is, szerintem iszonyatosan nagy spirituális tudással rendelkeznek, és mindig képesek valami olyan mondandót belecsempészni a filmeikbe sorozataikba, amik tényleg megérintenek, Mátrix, Felhőatlasz, Jupiter Felemelkedése (nem is értem, miért volt ez a filmjük bukás)

És a teljesség igénye nélkül, néhány kedvenc: A Régi Város, Kaliforniai Álom, Acéllövedék, Alfonso Cuarón filmek, Roma, Gravitáció, Az Ember Gyermeke, Boy A, Rekviem egy Áomért, Trainspotting, Mr. Nobody. De napestig sorolhatnám. Sorozatok közül nagy kedvenc a Totál Szívás, Elit Alakulat, Csernobil, Happy, (az agyamentsége miatt) Chuck, Suits, Kártyavár, Better Call Saul. Biztos sokat kihagytam, de napestig tudnám sorolni, hála az égnek több száz filmet, és jó pár sorozatot volt szerencsém megtekinteni az elmúlt 31 évben. Remélem, ez még rengeteg címmel fog gyarapodni.

Nos, úgy kifejezetten munkákra büszke nem vagyok, mindig lehet jobb minden, ahány ember, kb. annyi fordítás. Feliratok tekintetében, egy két részben eléggé eltaláltam szerintem az Arhcibaldot, a Taking Fire-ra viszont olyan szempontból büszke vagyok, hogy sikerült egyáltalán megcsinálnom, nem volt könnyű munka, és nagy büszkeséggel néztem meg anno a részeket a Tv-ben, ahogy az én szövegem olvassák vissza. Amit még nagyon „elkaptam” szerintem feliratban, az a Home for Christmas – Új Barát Karácsonyra című netflixes sorozat. Azt imádtam csinálni. Mindig igyekszem azért úgy megírni a felirataimat, hogy élvezze az, aki olvassa. De ezt majd a közönség eldönti.

Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő kérdéseket, remélem nem untattam nagyon az olvasókat, és én azt tanácsolom, aki bele akar vágni, csinálja! Csináljon pár feliratot hobbiból, írjon a nagyobb feliratos oldalaknak, hogy szeretné, ha segítenének, biztosan fognak, aztán meg meglátja, hogy neki való-e ez az egész, vagy sem. Szóval leendő fordítók: hajrá!

Mindenkinek jó sorozatozást és filmezést kívánok!

Kép: Wikipédia, PersonalAmyWong,

744 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

    XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>