Szeretem a kliséktől mentes, saját fiatalkoromba visszarepítő tinifilmeket. Ahol úgy érzem, ha ezt anno láttam volna, máshogy állok én is világhoz. Tanít valamit, arról, hogyan legyek jobb felnőtt (egyáltalán arról, hogyan legyek felnőtt), mert ez az a korszak, amikor mindenben bizonytalan az ember. Kívülről határozottnak mutatja magát, de belül tele van kétségekkel és félelmekkel. A tinifilmeknek ezeket a belső gátakat kellene feloldaniuk, és segíteni az úton a felnőtté válás felé. A The Kissing Booth nem ilyen. A folytatása meg végképp nem. 

A tiniregények és sorozatok kedvelőinek kellemes kikapcsolódás lehet A csókfülke.