Egy újabb sorozatkritikával jelentkezünk.

Az Apple TV + nevű streamingszolgáltatás valami elképesztő rajtot vett 2019-ben, olyan szériákkal, mint a Jennifer Aniston – féle The Morning show, vagy mint a Jason Momoa főszereplésével készült See, ami rengeteg pénzébe fájt az Applenek, de mégis olyan jövedelmező lett, hogy már készítik is a folytatást. Egy ilyen, már – már biztos kezű cég új sorozata elég szépen felkelti az emberek figyelmét, pláne ha egy Twilight Zone – féle science fiction/fantasy készül, nem mellesleg Steven Spielberg produceri felügyelete mellett. Azt egyébként tudni kell, hogy Spielberg a ’80-as években készült Amazing Stories alapján állt neki készíteni az újat az Applenek, illetve azt is, hogy eredetileg 10 epizódot jelentettek be, végül azonban csak 5 rész jelenti az első évadot. 


Aki nem ismerné a felállást, vagy éppen az Alkonyzónát, kezdjük azzal, hogy a sorozat nem egy komplex történet, hanem minden egyes epizódja egy – egy teljesen különálló sci-fi vagy fantasy alkotás, klasszikus mozifilmek hangulatában elmesélve. Talán mindenkinek a Black Mirror jut eszébe azonnal, viszont azt tudni illik, hogy 1959 óta készülnek ilyen koncepcióval TV sorozatok, és már számos hasonló darab készült, szóval ahogyan a Fekete tükörrel a Netflix, úgy az Amazing Stories-szal az Apple sem lépett egyedit. De akkor nézzük, milyen is az Elképesztő történetek első szezonja.


Ha csak megnézzük az Amazing Stories intróját, láthatjuk, hogy ez a széria konkrétan Spielberg filmográfiáját kívánja megeleveníteni, és már csak annak az egy percnek is van egy olyan hangulata, amit az E.T, a Vissza a jövőbe, a Jurassic Park során éreztünk, mikor először láttuk a másolt videókazettán őket, gyerekként. Csakhogy, hiába az intro, a sorozat nem olyan különleges.
 A pilot egy ismerős, ám mégis új megoldásokkal szolgáló 50 perc, amiben főhősünk 100 évet utazik az időben az igaz szerelemért. Itt már ismerteti magát a legfőbb problémája a sorozatnak, ami kísérti majdnem az egész évadot. Mégpedig, hogy ezek a Spielberg – féle történetek, ezek a felemelő fantasy, az elgondolkodtató sci-fi alkotások, túlságosan nagy volumenűek ahhoz, hogy beleférjenek 50 percbe. Ennyi idő alatt nem sikerült kellőképpen megismertetni főhősét, az időutazást szabályait,vagy ha mégis ismerteti, nem eléggé, hiszen tengernyi logikai bukfencet tartalmaz. Nem elég arra sem, hogy az érzelmesnek szánt lezárásban elérzékenyüljünk, ez pedig ahhoz vezet, hogy egy semmilyen sorozatélményt tudunk magunk mögött. Szerencsére ez nem minden részre igaz. Idővel mintha egyre jobban érezték volna, hogy ez nem elég egy nagyobb sztori elmesélésére, szóval földhöz ragadtabb elképzelésekhez folyamodtak, olyanokhoz, amikből hamar ki lehet lábalni, és nem kell feltétlen az utolsó percekbe suvasztani mindent. Erre a harmadik rész a tökéletes példa, mely egy családi szórakozásnak is megfelelő 50 perc. 


A kreatív szakemberek próbáltak olyan történeteket szemünk elé tárni, amik elvarázsolnak, és úgy adnak valami újat, hogy közben egy ismerős alapkoncepcióval állnak elő, és modern köntösben mutatják be a ’80-as évek sémáit. Ezzel az a probléma, hogy ami 35-40 évvel ezelőtt még szívmelengető, és új volt, mára nem biztos, hogy működik, főleg úgy nem, ha azokat a varázs tárgyakat, misztikus történéseket 2019-ben akarják úgy ábrázolni, mintha még senki se látta volna. 93-ban még csoda volt az, hogy dinoszauruszok ordítottak ránk a mozivászonról, mára már egy T-Rex látványától nem ijed ám meg a gyerek sem. A Stranger Things sorozatnak is azért működik a világa, azért káprázatos az elénk táruló világ, mert a ’80-as évekbe helyezték a sztorit, ahol még elhisszük, hogy létezik demogorgon.
Azonban mégis működik Spielberg világa. Kicsit olyan minden rész, mintha egy mozifilm hosszabb demóját néznénk, és ez valahol azért egészen kedves gondolat. Unatkozni egy percig sem sikerült az epizódok megtekintése során, Másrészt pedig a történetek kitalálóinak jár egy nagy pacsi, hiszen van itt minden, ami szem- szájnak ingere: Jövőből érkezett restaurátor, halála után magára találó tini lány, szuperképességekre szert tevő nagypapa, rejtélyes módon véget ért 6 éves kóma, vagy éppenséggel múltból érkezett Amerikai katona! Ha már itt tartunk, a kezdeti mellényúlások után azért azt is sikerült bizonyítani, hogy lehetett volna ezt a sorozatot ezerszer jobbra készíteni. Az évadzáró ugyanis az, aminek minden résznek lennie kellett volna. Majdhogynem tökéletes retro élmény. Sőt, már-már X-aktákat idézte az epizód, ami jól tudja hol a helye, milyen hosszú, hogy kell a narratívát alakítani, és miként kell a sorozat eredeti koncepcióját kihasználni.


Összességében képtelen vagyok erre a sorozatra haragudni. Több sebből vérzik, az első két rész kifejezetten középszerű, de utána fokozatosan magára találnak ezek a tényleg elképesztő történetek, mely nem tudja olyan jól kezelni a játékidejét, mint az Alkonyzóna vagy a Black Mirror, de mégis érdekli a nézőt a folytatás, reméljük láthatunk is még hasonló történeteket, de olyanból mindenképpen sokat kívánunk, mint amilyen az évadzáró lett.

Értékelés: 6/10
Kristóf József

Kép: Dan of Geek, Imagazin, Ready Steady Cut

709 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>