Servant - Szülőnek lenni a legnagyobb horror? Kritika

Az M. Night Shyamalan fémjelezte Servant lassú, különleges, beteg és zseniális, de nem hibátlan.

Nem olyan rég lettem Apple+ előfizető egy megvásárolt terméknek köszönhetően, ezért a platformon levő tartalmakkal csak most ismerkedem. Az előfizetést egészen biztosan megtartom, mert minőségi tartalmak vannak az „almás tévénél”. A nemrég megtekintett Servant is közéjük tartozik, minden percét élveztem a lassan kibontakozó pszicho-drámának.

Az M. Night Shyamalan nagyon sokáig a kedvenc rendezőim közé tartozott, a Hatodik érzék, a Sebezhetetlen, a Falu vagy a Jelek szerintem egytől egyig rendezői mesterművek. Ezt követően azonban olyan szintre ért fel az indiai származású direktor, amely rossz hatással volt a karrierjére: nevezetesen, hogy bármit megrendezhetett, amit csak akart, és ezt finoman fogalmazva sem kezelte helyén az egyébként szerintem mindent kétséget kizárólag zseniális látásmódú rendező. Ennek hozománya volt A lány a vízben, amelyet nagyon nagyon sok szódával az én torkomon még le tudott nyomni, de aztán következett Az utolsó léghajlító, amelyet nyugodtan nevezhetünk filmes ámokfutásnak.

Ezt követően kicsit eltűnt, majd lassan, de biztosan visszatért, és mostanában ismét minőségi produkciók fűződnek a nevéhez. Amikor megláttam, hogy az Apple TV-én futó Servant nevű sorozat tulajdonképpen Shyamalan-produkció, azonnal látni akartam. Jó választásnak bizonyult.

A történet Dorothy és Sean kálváriájával mutatja be, akik csecsemőként elveszítik a kisfiúkat, Jerichót. Az anya – érthető módon – teljesen összeomlik, és csak úgy tudtak segíteni rajta, hogy egy játékbabával helyettesítették a halott kicsit. Dorothy Turner olyan állapotban volt, hogy nem tudta, hogy a gyermeke meghalt, és a játékbabát valóságosnak hitte. A család szűk környezete tudott erről a dologról. Hogy még élethűbb legyen az egész, hamarosan felvesznek egy bébiszittert, Leanne-t, akit azonban nem zavar a kialakult állapot, sőt, ő maga is élőként tekint Jerichóra. Természetesen hamar kiderül, hogy nem csak ez az egyetlen furcsaság a ház új lakójával kapcsolatban.

Már az első képsoroktól tudni lehet, kinek a kézlenyomata van a produkción. Gyönyörű képi beállítások, lassú kameramozgás, lassan növekvő feszültség, amely mögött megannyi kérdés van. M. Night Shymalan rendezte a pilotot, és szokásához híven szerepel is benne egy rövid jelenet erejéig. A sorozat tíz része végig hű marad ehhez a koncepcióhoz: egy lassú lefolyású pszicho-drámát kapunk, amely előszeretettel nyúl a thriller és horror eszköztárához.

A Servant nem dolgozik sor színésszel, igazából az egész széria az óriási házban játszódik, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy kamaradarabról van szó. Ebben a műfajban nagyon fontosak a színészek, és ebben nem lehet okunk panaszra.

A házaspár női tagját, vagyis a pszichotikus anyát, Lauren Ambrose alakítja, akit főleg a Sírhant művekből ismerhetünk. Vele kapcsolatban nagyon sokszor jutott eszembe, hogy akár Ónodi Eszter is játszhatta volna. Az Aranyélet és a Servant két női főszereplője között rendkívül sok hasonlóságot véltem felfedezni. Az apát Toby Kebbell alakítja, aki amolyan sztárséf gasztroinfluencer. Spíler, Majmok bolygója, a vállalhatatlan modern Ben Hur vagy a Warcraft-film miatt lehet ismerős az angol színész.

A sorozat legnagyobb erőssége és legfontosabb színésze Leanne, az ultrakonzervatív, rendkívül fura lány, akit Nell Tiger Free alakít. Az ő karaktere titokzatos és félelmetes, sosem tudjuk, mire gondol vagy mire készül éppen. Egy biztos: a színésznő nagy dolgokra hivatott ebben a szakmában.

Két szereplője van még a sorozatnak, aki említést érdemel. Az egyik, Rupert Grint, akit a Harry Potterben Ront alakította. Neki valahogy még nem sikerült a kiugrás a kultfranchise-ból, talán most elindul azon a bizonyos ösvényen. A másik karakter, Boris McGiver, aki tipikusan az a színész, akit mindenki látott már, de sosem tudjuk, hogy miben. Most hátborzongatóan hozza Leanne bácsikáját, elképesztő alakítást nyújtott abban a rövid időben, amíg a képernyőn volt. Egyszerűen zseniális.

A sorozat egyik legnagyobb erőssége egyébként is a karakterekben rejlik. Egyik sem egydimenziós, mindegyik durván összetett, és mindegyiknek van valami szokatlan dolga, de lehet akár a beteges szót is használni. Ezeket a karaktereket sikerült egy izgalmas és hangulatos sorozatban úgy „összeereszteni”, hogy az végig szórakoztató és elgondolkodtató marad. Mert bár rengeteg felmerülő kérdésre választ kapunk az idő múlásával, többre egyáltalán nem, és úgy tűnik néha, hogy a készítők meg sem akarják magyarázni, hogy mit és miért látunk. A legszebb azonban az egészben, hogy ez több esetben nem annyira zavaró, mert amit látunk, vizuálisan, és persze a remekbe szabott zenével karöltbe, egyszerűen eladja magát. Mint egy festmény, amelyet nem értünk, nem tudjuk, mit ábrázol, mégis órákig elnézégetjük.

A Servant a zsenialitásától függetlenül nem teljesen tökéletes. Többször éreztem azt, hogy ez a tízszer nagyjából fél óra nem a legmegfelelőbb formátum ennek a sorozatnak. Nem lennék meglepve, ha nem mindenki lenne annyira oda érte, mint én, és elkaszálná, mert valóban lassú lefolyású. Rendben, filmnek túl rövid lett volna, de a tíz rész inkább szétdarabolta a látottakat. Nyolc epizód bőven elég lett volna, ne adj isten, egy minisorozat-formátum.

A lezárás engem nagyon meglepett, mert nekem csak a sorozat megtekintése után vált világossá, hogy ez csak az első évad volt. Megszokhattuk, hogy hasonló esetben valami nagy lezárást, izgalmas kérdést, röviden cliffhangert kapunk, de itt erről szó sem volt. Egyszerűen elvágták az egészet, és én valóban azt hittem a képernyő előtt, hogy benéztem valamit, és van még egy rész. Nem találtam. Nincs. További évad lesz, egyes információk szerint Shyamalan hat évadot tervez, amely egyébként ragyogó hír. Mivel Servant a sorozat neve, elképzelhető, hogy Leanne lesz a főszereplője a folytatásoknak.

A Servant ugyanis a rendező fénykorát idézi, az első rész után a többiek is ugyanabban a stílusban hozták a minőséget, és nekünk kifejezetten jó hír, hogy Antal Nimród is rendezett két epizódot ebből az emlékezetes sorozatból.

Aki szereti a családi drámákat, a szokatlan élethelyzeteket, kiváló karaktereket, egyedi hangulatokat a beteges dolgokat, mindezek mellé a thriller vagy a horror műfaja is közel áll hozzá, akkor bátran ajánlom ezt a sorozatot. Garantáltan nem fog unatkozni, és egy egyedülálló élménnyel lesz gazdagabb.

A sorozat trailere: