A legjobb, ami a szuperhősökkel történhet - The Boys - Ajánló

A The Boys nagyon robbant 2019-ben, és nem csak az év, de az elmúlt esztendők egyik legkiválóbb, legegyedibb sorozatát mutatta be az Amazon Prime. Hamarosan kezd a második évad, előtte azonban fogadjátok szeretettel az első évadról készült írást.

A szuperhősök és remake-ek korát éljük, én igazából egyikkel sem vagyok kibékülve, jobb szeretem az eredeti és értékes produkciókat. Félreértés ne essék, nem a Marvel- és DC-filmekkel van a gondom, hanem azok mennyiségével. Az az érzésem, mintha legalább minden második mozi “szuperhősös” lenne, és ezt én kicsit soknak ítélem. És ekkor az Amazon gondol egyet, és egy olyan sorozatot varázsol elő a kalapjából, amely elképesztő és különleges. A The Boyst én két héten belül kétszer néztem meg, elvarázsolt az egész.

A sorozat Garth Ennis azonos című képregénye alapján készült, igaz a DC azt annyira durvának gondolta, hogy hat szám után elkaszálta. A képregényt én nem láttam, de azt olvastam, hogy a széria egy fokkal azért mérsékeltebb, ami kissé meglepett, hiszen a The Boys igencsak +18-as, tele van vérrel, fröcsögnek a belsőségek és szüntelenül káromkodnak benne.

Miről is van szó? Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a szuperhősök a hétköznapi életünk részei. Közöttünk járkálnak, reklámokban szerepelnek és szembe jönnek többek között az Instagramon. A rendkívül képességekkel rendelkező, bálványozott sztárokat a Vought nevű cég futtatja. Aki rengeteg pénzt fizet, kölcsönözhet is egy szuperhőst, hogy például rendbe rakja a várost. Ennek a vállalatnak a leghíresebb képviselője a The Seven, amelyet nem titkoltan az Igazság Ligájáról mintázták. Van itt Supermen (Homelander), Wonderwoman (Maeve), A-Train (Flash), a láthatatlan ember, Aquamen (Deep), tényleg mind a hét szuperhősnek van már ismert megfelelője.

A The Seven tagjai azonban egy marketingcsapat jól összeeszkábált végtermékei, és nagyon gyorsan kiderül, hogy a szuperhősök bizony koránt sem olyan makulátlan istenségek, mint azt a média be szeretné adni a közvéleménynek. Ezzel tökéletesen tisztában van Billy Butcher, akinek bosszútól vezérelt célja, hogy elintézze a sötét és mocskos múlttal rendelkező brigádot. Kapóra jön neki Hughie, akinek a szerelmét épp egy szuperhős öli meg véletlenül, és ez pont elegendő, hogy egy érdekes összetételű csapatba verbuválódjanak.

Ennyi a sztori, de igazából a történet szinte mellékes a The Boys esetében. A sorozat úgy szippant magába, ahogy kevés széria teszi, hogy aztán mellbe vágjon, megnevettessen, szórakoztasson, és ami nagyon fontos, elgondolkoztasson. Azon kívül ugyanis, hogy az Amazon produkciója látványos és élvezhető, rendkívül fontos témákat boncolgat, egy tűpontos társadalomkritika sejlik ki a képkockák közül, és én pont ezért is imádtam. A képregények hőseinek kifigurázása, az egyház- és médiakritika mellett is esik szó fontos témákról (például a szexuális zaklatás).

A The Boys nem működhetne ennyire tökéletesen a fantasztikus karakterek nélkül. Én nem nagyon emlékszem olyan produkcióra, ahol minden egyes szereplő ennyire eltalált lett volna, tényleg lenyűgözőek. A sorozat minden résztvevője háromdimenziós, és majdnem mindegyik látványos karakterfejlődésen esik át. Nincsenek jók és rosszak, mindegyik “jó” karakter rossz, és mindegyik “rossz” karakter jó valamennyire. Az őket megtestesítő színészek is kitettek magukért. A casting egészen kiváló lett, és nagy szó annak a fényében, hogy nagyjából egy tucat fajsúlyos szereplő történetét követhetjük nyomon. Itt van rögtön Meg Ryan és Dennis Quaid fia, Jack (Hughie), aki tökéletesen passzol a kicsit tesze-tosza, de jószívű srác szerepébe. De tényleg nehéz kiemelni bárkit, hiszen szerepet kap Elisabeth Shue (Madelyn), Jessie Usher (A-Train), Simon Pegg (Hughie apja), Tomer Kapon (Frenchie), Haley Joel Osment (Mesmer), Karen Fukuhara (Kimiko), Chace Crawford (Deep), Erin Moriarty (Starlight), Dominique McElligott (Maeve) és Laz Alonso.

Két színészt még extrán kiemelnék, akik átlagon felülit hoztak – legalábbis számomra. Az egyik Karl Urban, aki Billy Butchert játssza, és nála nagyon érződik, hogy lubickol a karakterének eljátszásában. Mintha rászabták volna az öntörvényű, makacs, mindenáron bosszút állni akaró, káromkodó, a világot egyébként lesz..ró tulok szerepét. Fő ellensége a főleg a Bansheeból ismert Antony Starr, vagyis Homelander. Szerintem az utóbbi idők egyik legkomplexebb, legijesztőbb főgonosza, igazi pszichopata, akitől bármi kitelik, és tényleg nem tudhatjuk, hogy melyik pillanatban mit fog lépni. Mindezt úgy teszi, hogy eközben egyébként kicsit együtt is tudunk vele érezni; rég váltott ki ennyi ambivalens érzést egy sorozatszereplő, és az első évad utolsó részében erre duplán rárak egy lapáttal.

Megmondom őszintén, vonakodva kezdtem el a The Boys megnézését, pedig mindenhol azt olvastam, hogy jól sikerült darab, és hogy az utóbbi évek egyik legjobb sorozata. Ezt én csak alátámasztani tudom. A rendezés, az effektek, a karakterek, a színészi teljesítmény, a zene, a történet mind-mind nagyon rendben van. Többször húznak váratlant a készítők, emellett pedig kapunk egy komplett társadalomkritikát, amely megfricskázza a bálványozott hősöket és rámutat a szociális média valódi erejére. Nagyon ritkán van olyan, hogy rövid időn belül újra megnézek egy sorozatot, márpedig most ez így történt, és másodszorra is élveztem minden percét. Kötelező darab!

Számomra ez a széria 10/10, és nagyon várom a második, és persze harmadik évadot!

Az előzetes: