Franci nem a társadalom ellen lázad fiatalként, sokkal inkább saját nőképe ellen. Senki nem kényszeríti arra, hogy az elnyomást és megaláztatást elviselje, csak egy döntésen múlik, hogy elhagyja ezt a nőképet, az ezzel járó sivár közérzetet.

Az RTL Most műsorán megtekinthető Vércsék című rövidfilm – amelyet Szabó Szonja készített Mészöly Ágnes Egészpályás indításra keresztelt novellája alapján – a lázadást és a fiatalságot teszi témává. Utóbbit általánosan – nemtelenül – és a nőiségre szűkítve is tárgyalja. Franci (Kelemen Hanna) egy magyar város Vércsék nevű kézilabdacsapatának serdülőjátékosa. Egy nap megelégeli, hogy edzőjük (Zayzon Zsolt) agresszívan és felületesen kommunikál velük, sőt még a nőket is lekicsinylő frázisokon keresztül szólítja meg őket. Franci úgy dönt, kilép a csapatból, legjobb barátjának, Flórának (Kovács Korinna) azonban van egy titka. Nem válik elhanyagolhatóvá, hogy Franci nem csak jelleméből adódóan állhatott ki az edző ellen, hanem azért is, mert csapata legjobbja, mondhatni tehát, hogy egyedül neki volt olyan eszköz a kezében, amellyel megpróbálhatta jobb belátásra bírni az edzőt, hiszen egy olyan rendszer ellen lázadt, amelynek szüksége van rá, melynek nehezére esne megválni tőle.

A Vércsék veleje, hogy az egyén önmagáért való kiállásának lehetőségét nem nehezen elérhető és nem is idealizált dologként mutatja be a rövidfilm az alig 17 perces játékidő folyamán. Szabó Szonja produkciója Franci elhatározását realistán, emelkedettség nélkül, magától értetődő hétköznapi döntéseként tárja a néző szeme elé. Az ábrázolás egyik legnagyobb erénye, hogy a lány lélektanába nem kapunk betekintést, így az erőltetettség nem fenyegeti a látottakat. Helyette parányi, de annál szuggesztívebb képek hangsúlyozzák a lány önmagával és a világgal való viszonyát, vagy sokkal inkább helyzetét is a világban.

Film – kultúra.hu

Említhető például a nyitójelenet, amelyben Francit merev arckifejezéssel, unott tekintettel látjuk közelítő kameragesztuson keresztül, miközben egy mosógépre réved, amelynek üveglapján tükörkép helyett folydogáló, habos vizet lát. Ez az alaphelyzet eleve hangsúlyozza a kameramunka révén (közelítés a személyre), hogy az egyén történetét látjuk majd, nem egy közösségét a címmel ellentétben. Ezúton pedig az is kidomborodik, hogy a lázadás és a döntéshozás egy olyan tényező, amelyet le kell választani a közösségről (erre az alkotás zárlata mutat rá legegyértelműbben, erről majd később). A nyitókép hangulati szempontból is érdekes játék a befogadóval, hiszen a sporttematikához olyan elsődleges asszociációkat kapcsolhatunk, mint az elevenség, a felszabadulás, akár a fejlődés, az egészség, Franci ellenben, ha nem is melankóliában, valami rosszabban, a közönyön keresztül mutatkozik meg számunkra sportolóként (mondhatni, nem is egészségesen). Elsődleges élményünk róla, hogy a statikusság és a gondterheltség pozícionálja karakterét.

Ahogy Franci betekint a mosógép üveglapján keresztül – és vele együtt a néző is –, az egyben költői képként is funkcionáló jelenet. Hiszen olyan, mintha az ott látható sötétség és bezártság egyben az ő helyzetét jelképezné. Ennek kapcsán kicsit hiányérzet számomra, hogy a zárlat nem keretezte a filmet egy hasonló metaforával vagy szimbólummal, amely a nyitóképnek ellentétpárja lehetne. Noha értelmezhető emiatt úgy is Szabó Szonja rövidfilmje, hogy a döntés és a végrehajtás még nem vezet felszabaduláshoz. Franci vívódása sem formálódik meg túltolt és görcsös párbeszédekben vagy monológokban, Dobray Máté operatőri munkájával a rövidfilm két alkalommal is szuggesztíven tárja elénk a lányt közeli felvétellel, tükröződő felületek segítségével. Egyszer a meccsről hazafelé a buszablaknál, egyszer pedig a lány saját szobájában az ablaknál – rövid és apró szcénák ezek, de a megkettőződés, amely az elhallgatásban, a csendben sűrűsödik, kellően ábrázolja Franci vívódását, saját magával folytatott kimondatlan konfliktusát.

Noha kliséit mértékkel kezeli az alkotás, ezek miatt mégis elmarasztalható. A fiatalkori lázadás és a női felnőtté válás kezdeti lépcsőfokai nem kapnak új attribútumokat, bevett sémákhoz nyúltak a készítők, még csak nem is értelmezték újra a csontig rágott motívumokat. Ilyen például, hogy Franci döntése a menstruációval van párhuzamba állítva/katalizálva. Ahogy kicsit azért is bírálható a produkció, mert túl nagy felelősséggel járó kérdéseket akar feszegetni ahhoz képest, hogy ezeknek árnyaltabb feltevésére és esetleg megválaszolására milyen kevés teret nyújt a rövidfilmes formátum.

Vércsék - A bátor magyar sportolólány története - Corn & Soda

 

A Vércsék helyenként felvillanó kérdései fontosak és indokoltak az alkotás logikájában, mégis ezek is túl szokványosak, így nem biztos, hogy kellő ingert nyújtanak a befogadónak a megválaszolásra. Ilyen dilemmák például, minthogy az edző hímsoviniszta viselkedése valakit taszít, valakiből vonzalmat vált ki, mely tényező ellehetetleníti a közösségként való fellépést. Vagy – amit talán az említett tükröződés nem kielégítően, de gesztusként magába sűrít –, hogy egy lány, akinek a sport az élete(?) megválni igyekszik identitásától is annak révén, hogy kilép a csapatból, amely egyben még baráti közösségeként is szolgált számára – hiszen Franci ezzel megfosztani készül magát a közösségi élménytől is, a magány felé sodródik. Itt azért azt is érdemes megjegyezni, hogy még csak rejtett utalást sem kapunk arra vonatkozóan, hogy Francinak mit jelent a kézilabda. De adja magát még kérdésként az is, hogy vajon ki lehet állni egy közösségért, ami nem akarja, hogy kiálljanak érte? Jól adagolja dilemmáit Szabó Szonja filmje, mert ahelyett, hogy a befogadó szájába adná őket, hagyja, hogy a néző maga fogalmazza meg ezeket a konfliktussűrítések láttán, épp ezért a kérdések maguk a fókuszt sem veszik el a vezérszáltól, nem feszítik szét a téma arányait, nem veszik el a szót Franci döntésétől, mégis sekélyesek maradnak ezek a helyileg megjelenő kisebb témakörök, mert villanásnyi kontextus sem párosul melléjük. Például az edző is csak egy démonizált, szélsőségesen sztereotip férfifigura. Az pedig, hogy a karakter ilyen szinten radikális jellemábrázolása még csak töredéknyi élettörténeti adalékkal sem párosul, igaz, nagyon enyhén, de belerondít a rövidfilm realizmusába.

A Vércsék végül bár váratlanul ér véget, a finálé sem meghökkentést, sem meglepetést nem tartogat számunkra. Épp egy olyan történéssel fejeződnek be a látottak, amelyet talán megérte volna előrébb hozni az elbeszélésben. Mert a zárlat (nem csak egy feloldás, amellett) egy konfliktus (is) maradt, amely tovább „mesélve” a társadalomkritikai látásmódon is élesíthetett volna.

Dacára ennek, azért így is hordoz közölnivalót a rövidfilm vége, mert keserédes a tartalma. Azt rögzíti, hogy bár valaki ki akar és ki is tud bújni az elnyomás alól, másvalaki nem teszi, észre sem veszi, vagy épp, ami igazán érdekes kérdést vet fel, nem is érzékeli elnyomásnak azt, amit a másik. Azaz a kiszámítható zárlat ellenére is sikerül a Vércséknek rátapintania arra, hogy bármilyen kiábrándító és fanyar legyen, de nem minden probléma közösségi, mely egy közösségben fellép. A produkció tehetséges gyerekszínészei pedig egytől egyig remekül, meggyőzően, mesterkéltség nélkül, emlékezetesen teljesítenek. A casting egyébként külön erény, részletgazdag látásmódot és megfontoltságot tükröz a stáb részéről. Hiszen a szereplők arcszerkezete és fizimiskája kellően eltérő, így pedig 17 perc alatt sem vált lehetetlenné a jellemrajz.

Értékelés: 7.5/10

Képek: Corn and Soda, Cultura.hu

1014 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>